Ez a ritka, de jelentős állapot a méhen belüli hegszövetek vagy összenövések kialakulásával jár, ami a menstruációs rendellenességektől a meddőségig számos komplikációhoz vezet.
Ez a blogbejegyzés az Asherman-szindrómát kívánja megvilágítani, betekintést nyújtva annak okaiba, következményeibe, valamint az érintettek számára a kezeléshez és a gyógyuláshoz vezető utakba.
Az Asherman-szindróma jellemzően méhműtétet követően jelentkezik, például vetélés, szülés vagy vérzési rendellenesség miatt végzett kürettálás (kaparás) után. Ezek az eljárások, különösen, ha szükségtelenül erősen vagy hosszú ideig tartanak, traumát okozhatnak a méhnyálkahártyán (endometrium), ami műhűri összenövéseket, hegszövet kialakulását okozhatja, amikor is néha a méh elölső és hátsó fala gyakorlatilag összetapad, ezzel mintegy megszüntetve a még üregét. Az Asherman-szindróma súlyossága jelentősen változhat, egyes nőknél kiterjedt hegesedés alakulhat ki, amely súlyosan befolyásolja a termékenységet és a menstruációs funkciókat, míg másoknál enyhébb, kevésbé észrevehető tünetekkel járó formák fordulhatnak elő.
Tünetek és diagnózis
Sok Asherman-szindrómában szenvedő nőnél jelentősen csökken a menstruációs vérzés vagy a menstruáció teljes hiánya jelentkezik (amenorrhea), esetleg kifejezett hasi görcsök mellett, ami gyakran az állapot első jele lehet. További tünetek lehetnek a visszatérő vetélések és a meddőség. Az Asherman-szindróma diagnosztizálása az előzményi adatok pontos áttekintésén túl hiszteroszkópiával (méhtükrözés) történik, ahol egy vékony, megvilágított eszközt vezetnek be a méhbe, melynek során egy monitoron láthatóvá válik a méh ürege, és lehetőséget ad az összenövések műtéti oldására is.
Navigálás a kezelésben
Az Asherman-szindróma kezelése elsősorban sebészeti beavatkozást jelent a hegszövet eltávolítására. A műtét utáni kezelés után szükséges lehet hormonális kiegészítő terápia alkalmazása, hogy elősegítse a méhnyálkahártya újranövekedését és megakadályozza az új összenövések kialakulását. A kezelés sikerének értékeléséhez és az állapot esetleges kiújulásának kezeléséhez elengedhetetlen a szoros nyomon követés és az utógondozás.
