Dr. Vleskó Gábor

Csontritkulás és menopauza

A menopauza a nő reproduktív éveinek végét jelzi, amelyet az ösztrogénszint csökkenése kísér. Az ösztrogén létfontosságú szerepet játszik a csontsűrűség fenntartásában, és a menopauza során csökkenő termelődése felgyorsítja a csontvesztést, növelve a csontritkulás kockázatát. Ez az állapot fájdalmas törésekhez, csökkent mozgásképességhez és csökkent életminőséghez vezethet.

A csontritkulást gyakran nevezik „csendes betegségnek”, mivel a csontvesztés tünetek nélkül jelentkezik. Sok nő nem is tud az állapotáról mindaddig, amíg egy kisebb esés vagy bizonyos esetekben egyszerű napi tevékenységek következtében csonttörést nem szenved. A csontritkulás kockázati tényezői közé tartozik a családi kórelőzmény, a korai menopauza, a vékony testalkat, a dohányzás és bizonyos gyógyszerek.

A csontritkulás megelőzése és kezelése sokoldalú megközelítést foglal magában, amelynek középpontjában az életmódváltás és szükség esetén a gyógyszeres kezelés áll. A legfontosabb stratégiák közé tartoznak:

 

– Kalcium- és D-vitamin-bevitel: A kalciumban és D-vitaminban gazdag étrend döntő fontosságú a csontok egészségéhez. A napi szükségletek kielégítésére kiegészítők is ajánlhatók.

 

– Rendszeres testmozgás: A testsúlyos és izomerősítő gyakorlatok segíthetnek a csontsűrűség fenntartásában és az általános egészségi állapot javításában.

 

– Egészséges életmód: A dohányzásról való leszokás és az alkoholfogyasztás korlátozása jelentősen csökkentheti a csontritkulás kockázatát.

 

– Csontsűrűség-vizsgálat A rendszeres csontsűrűség-vizsgálatok segíthetnek a csontritkulás korai felismerésében, ami lehetővé teszi az időben történő beavatkozást.

 

– Gyógyszerek: Bizonyos esetekben a csontvesztést lassító és a csontnövekedést elősegítő gyógyszereket lehet felírni.

 

Ahogy a nők a menopauzába lépnek, a kockázatok megértése és a csontok egészségének megőrzésére irányuló proaktív lépések megtétele alapvető fontosságú. 

Kiemelt cikkek

Méhnyak polip

A méhnyakpolipok olyan kinövések, amelyek vagy az endocervikális csatornában (a méhbe vezető átjáró), vagy az ectocervixen (a méhnyaknak a hüvelyhez legközelebb eső része) keletkeznek. A méhnyakpolipok pontos oka nem teljesen tisztázott, de a méhnyak gyulladásával, a megnövekedett ösztrogénszintre adott rendellenes reakciókkal hozhatók összefüggésbe.

Ectropium, „méhszájseb”

A nőgyógyászat területén gyakran előforduló méhnyak ectropium Jellemzője az endocervikális hengerhámnak az ectocervixbe való everziója, ez egy jóindulatú átalakulás, amely az érintettek számára kellemetlen és aggasztó tünetekhez vezethet.

Hüvelyi fertőzések

A hüvelyi fertőzések nagyjából három fő típusba sorolhatók: bakteriális vaginózis (BV), ombás fertőzések (candida) és trichomoniasis.