A várandósság során a születendő gyermek egészségének biztosítása a legfontosabb dolgunk. A rendelkezésünkre álló különböző eszközök közül a kardiotokogram (CTG) kiemelkedik. Ez a nem invazív vizsgálat, amelyet gyakran magzati szívfrekvencia-monitornak is neveznek, a várandósgondozás alapelemévé vált, és kulcsfontosságú betekintést nyújt a baba állapotába a terhesség vége és a szülés alatt.
Mi az a kardiotokogram?
A kardiotokogram egy kettős funkciójú vizsgálat, amely a terhesség és a vajúdás során a magzati szívfrekvenciát és a méhösszehúzódásokat is rögzíti. A magzati szívfrekvencia a baba oxigénellátásának és általános egészségi állapotának létfontosságú jele, míg a méhösszehúzódások megfigyelése segít felmérni a vajúdás előrehaladását és a baba erre adott reakcióját. A CTG-készülék valós időben jeleníti meg ezeket az értékeket, folyamatos grafikont kínálva, melyet az orvos és a szülésznő értékel.
A CTG fontossága
A CTG-monitorozás elsődleges célja a magzati distressz korai felismerése és annak biztosítása. A szívfrekvencia mintázatának, valamint az összehúzódások gyakoriságának és időtartamának elemzésével következtethetünk a magzat méhen belüli állapotára, és szükség esetén döntést hozhatunk akár a várandósság befejezését illetően is, amennyiben veszélyállapot látszik.
Mire számítson a CTG, más néven NST (non-stressz teszt) során?
A várandós kismamák számára a CTG elvégzése egyszerű és fájdalommentes folyamat. A vizsgálat során két, érzékelőkkel ellátott öv kerül az anya hasa köré – az egyik a magzati szívfrekvencia mérésére, a másik a méhösszehúzódások érzékelésére szolgál. A várandós gondozás részeként általánsságban elmondható, hogy a betöltött 37. héttől hetente egyszer javasolt elvégezni egészen a terminus napjáig. Tekintettel arra, hogy a CTG a magzat méhen belüli állapotának megítélésére szolgál, a vajúdás és a szülés során is többször, az adott helyzethez alkalmazkodva, de végig alkalmazandó.