A méh veleszületett méhrendellenességei a magzati fejlődés során alakulnak ki. Ezek a rendellenességek a kisebb eltérésektől kezdve, amelyeknek alig vagy egyáltalán nincs hatásuk a nő egészségére, egészen a jelentősebb rendellenességekig terjedhetnek, amelyek hatással lehetnek a termékenységre, a terhesség kimenetelére és a menstruációra.
A méh fejlődési rendellenességeket szerkezetük és kialakulásuk alapján osztályozzák. A leggyakoribb típusok közé tartoznak:
– Szeptált méh, amikor egy izom sövény két részre osztja a méhet. Ez a leggyakoribb típus, és a vetélés és koraszülés kockázatával jár.
– Kétszarvú méh, uterus bicornis, amelyre jellemző, hogy a méh szív alakú, két különálló üreggel.
– Egyszarvú méh, uterus unicornis, amikor a méhnek csak az egyik oldala fejlődik ki, ami egy kisebb, banán alakú méhet eredményez.
– Uterus didelphys, két különálló méhüreg jelenléte, mindegyiknek saját méhnyakkal, és néha kettős hüvely.
– Arcualt méh, uterus arcuatus, egy enyhe változat, amikor a méhnek a tetején enyhe bemélyedés van, de többnyire normális alakú.
Tünetek, amelyek előfordulhatnak:
– A vetélés és a koraszülés fokozott kockázata.
– Meddőség.
– Rendellenes vérzés vagy fájdalom.
– A terhesség alatti komplikációk, például a magzat rossz beilleszkedése
Diagnózis és kezelés
A méh rendellenességeit gyakran képalkotó vizsgálatokkal, például hüvelyi 3D ultrahanggal, MRI-vel vagy hiszteroszalpingográfiával diagnosztizálják.
A kezelési stratégiák az eltérés típusától és az egyén tüneteitől vagy gyermekvállalási szándéktól függően változhatnak. Bizonyos esetekben a műtéti korrekció lehetséges, és jelentősen javíthatja az eredményeket, különösen a méhsövénnyel rendelkező nők esetében. Azonban nem minden rendellenesség igényel kezelést, és sok ilyen állapotban lévő nő megfelelő gondozással és megfigyeléssel egészséges terhességet viselhet ki.